Tíz évvel ezelőtt házépítésre adtuk a fejünk az akkor újdonsült férjemmel, nem sokkal azután, hogy összeházasodtunk. Nekem tökéletesen megfelelt volna, ha veszünk egy házat, de nagyon nehezen egyeztünk ki a paraméterekben. A férjem építőmérnök, ezért minden általunk megtekintett házban, ami nekem igazán tetszett, talált valami kivetnivalót. Nem tetszett neki az alapanyag, amiből a ház készült, nem volt megelégedve a nyílászárókkal, nem volt jó helyen a kémény, nem jó helyen volt a lépcső, meg ki tudja, mibe kötött még bele, ami egy laikusnak nem feltétlenül tűnik fel. Azok a házak, amire rábólintott volna nekem nem tetszettek. Így végül abban maradtunk, hogy oké, akkor felépítjük álmaink otthonát.

Mondom sem kell, végül valóban pont olyan lett, mint amilyenre megálmodtuk, persze tudtam, hogy a férjem nagyszerű szakember, de azért mégis más tapasztalat, mikor az ember ezzel szembesül is. Tíz évig nagyon boldogok voltunk a takaros kis házunkban, és igazából szívesen éltünk volna ott tovább is, de már a harmadik gyerekünk várjuk, és így egész egyszerűen kinőtte a házat a család. Alapos megbeszélések után arra jutottunk, hogy nem fogjuk ezt a házat elkezdeni bővíteni, hiszen így is elég pici a hozzá tartozó udvar, felesleges lenne még nagyobb részt feláldozni belőle. Nincs értelme kertes házban lakni, ha az ember nem élvezheti a kert előnyeit.

Ezért abban maradtunk, hogy ezúttal sem adjuk házkeresésre a fejünk, főleg, miután biztos, ami biztos megnéztünk néhány hirdetést, és a férjem azt mondta, ilyen árak mellett szerinte nem érdemes vásárolni egy házat, amire még amúgy is rengeteg pénzt el kell költeni, hiszen a legtöbb hirdetésben látott házat ő a szíve szerint még renoválta vagy átalakította volna, annak pedig igazán nincs értelme, hogy drága pénzért vegyünk egy házat, amibe még egy csomó pénzt bele kell ölni. Úgyhogy ugyanarra jutottunk, mint az előző házunk esetében: inkább egy nagyobb telket vásárolunk, és felhúzunk rá egy nagyobb családi házat.

Egyébként is a férjem nem volt tökéletesen megelégedve a házunk energiatakarékosságával. Pont abban az időszakban kezdtek erre különösen odafigyelni EU-szerte, mikor a mi házunk épült, és az építőiparban akkor még nem volt annyira prioritás, hogy energetikai szempontból jó besorolást kapjon egy épület. Logikusan belegondolva persze mindig is fontos volt, hogy a házad minél energiatakarékosabb legyen – gondolok például a jó hőszigetelésre, rengeteget lehet spórolni, ha télen a fűtött meleg levegő nem szellőzik ki a rossz nyílászárókon, de tekintve, hogy 2009 óta minden új építésű épület számára szükséges energetikai tanúsítvánnyal rendelkeznie – adás-vételi szerződést egyáltalán nem lehet kötni enélkül -, azóta azért mégis csak jobban odafigyelnek erre a tervezők. Főleg, hogy akár arra is lehet számítani, hogy esetlegesen a későbbiekben ez az is jelentheti, hogy ettől függően változhat az ára az épületeknek: a rosszabb besorolású házakat nem lehet majd olyan előnyős áron eladni, mint a jobbakat. Ez jelenünkben még nem szempont, hiszen csak a szerződés megkötéséhez szükséges ez a tanúsítvány, előtte nem köteles senki bemutatni ezt a vevőnek, de ez a szabály akár meg is változhat bármikor. Meg egyébként is jobban megéri olyan házban élni, ami energiatakarékossági szempontból jobban áll, egyrészt tényleg a pénzügyi oldala, másrészt a környezetvédő aspektus miatt.

Időközben elkezdtük a saját házunk is hirdetni különböző weboldalakon, hiszen ilyen ingatlanárak mellett nem könnyű eladni egy házat. Közben pedig telek után kezdtünk nézelődni a szomszédságban, hiszen a környéket nagyon megszerettük, a gyerekek is szeretik az óvodát, ahová járnak, iskolába is ide akarjuk adni őket, annak nincs értelme, hogy a város másik feléből utazzanak majd ide.

Meglepetésünkre rekordidő alatt találtunk vásárlót a házra, látszott azért, hogy a férjem nagyon alapos, körültekintő munkát végzett, mondhatni tökéletes családi házat tervezett és épített fel.

Ránk talált egy nagyon aranyos, fiatal házaspár, akiknek nagyon megtetszett a ház, és abban maradtunk, hogy hajlandóak addig várni, amíg nekünk elkészül az új házunk, és az adás-vételt majd utána bonyolítjuk le.

Ekkor persze már nekünk is meg volt a telek, és már az alapot is elkészítettük az új házhoz, szóval mondtuk, hogy maximum félév lesz ez a türelmi idő, amennyit kérünk tőlük. Szerencsére nagyon aranyosak voltak, tényleg nem kerestek más házat addig, és értelemszerűen mi sem akartuk másnak eladni.

Mikor már szinte minden papírmunkával készen voltunk az eladás előtt, a férjem felvilágosított, hogy egy EU-s szabály miatt minden eladó háznak kell rendelkeznie energia tanúsítvánnyal. Én persze azonnal kétségbeestem, hogy honnan szerzünk mi ennyi idő alatt most egy ilyet, de a férjem mondta, hogy semmi pánik, ismer egy nagyon jó vállalkozást, akik maximum 24 óra alatt elkészítik a szükséges energia tanúsítvány kiállítását. Fel is vettük velük a kapcsolatot, és pontosan, mint ahogy ígérték, a kezünkben volt alig 12 óra múlva az energia tanúsítvány. (Vagyis hát a postafiókunkban, mi ugyanis e-mailben kértük tőlük.) Nem csodálkoztam, hogy mennyire jó besorolást kapott a házunk, és az új tulajdonosok is nagyon örültek neki.

Persze a mi esetünkben a leendő tulajdonosok tisztában voltak vele, hogy a házunk energia tanúsítványa nem rossz, hiszen a férjem ezt illetően előre tájékoztatta őket, viszont én úgy hiszem, jobban örülnék egy olyan jellegű változtatásnak, hogy az energetikai tanúsítványt ne csak az utolsó pillanatban kelljen bemutatni a vásárlónak, hanem már jó előre. Nem azért, amit korábban mondtam, hogy a rosszabb besorolású házakat olcsóbban lehessen megvenni, hanem hogy tényleg az is idejében tisztában legyen ezzel, aki annyira nem ért hozzá, hogy ránézésre megállapítsa, mennyire energiatakarékos egy ház – mert például a férjem nélkül nekem ez nem menne.

Remélem, a következő otthonunkkal még inkább elégedettek leszünk!