Mióta az eszemet tudom, apukám az építőiparban dolgozik. A saját házunkat is ő és a kollégái építették meg még mielőtt megszülettem volna. Nagyon tehetséges, és igazán elismert a szakmájában. Szerencsére szereti is csinálni, így mindig boldogsággal a hangjában meséli, hogy mi történt a munkahelyén. A kollégáival is nagyon jóban vannak, az egyik munkatársa, aki egyben az alapítótársa is a közös vállalatuknak. Sőt, ő a legjobb barátja már gyerekkora óta. Régebben, amikor még kisebb voltam, akkor mi és az ő családja is közösen mentünk nyaralni, azok voltak a szép idők! Most már kevesebbet van együtt a két család, mert a gyerekek is felnőttek, de azért szoktunk még mindig közös grill partikat tartani, azokat is nagyon szeretem. Csak most már jobban össze kell szervezni, hogy kinek mikor van ideje, de még mindig kijelenthetem, hogy olyanok vagyunk, mint egy nagy család.
Emlékszem, amikor kisebb voltam, akkor apukám vett egy motort magának. Nagyon menő volt, mindig is irigyeltem, hogy milyen jó neki, hogy motorozhat. Akkor nekem még nem volt ugye jogosítványom, tehát az is nagy számnak számított, amikor apukám megengedte, hogy beparkoljak a kocsinkkal. Aztán ugye megszereztem a jogosítványomat, és használhattam is elég sűrűn az autónkat, de még mindig fájt a fogam arra, hogy motort is vezethessek. Persze azt nem mondom, hogy azonnal akartam arra is jogosítványt és másra sem tudtam gondolni, csak a motorra, de azért elég menő lett volna akkor is, ha már a motoron feszíthettem volna.
Mindenesetre apukám is nagyon odavolt a motorért, sűrűn is használta akkor. És pont rá két hónappal volt a születésnapja, ahogy megvette a motort, így egyből tudtam is, hogy mit kap tőlem ajándékba. Bukósisak volt az ajándékötletem, szóval elkezdtem kutakodni az interneten. Találtam egy weboldalt, ahol bukósisak akció volt, így mindenképpen onnan akartam rendelni neki egy szép bukósisakot. Aztán anyukám közölte, hogy ő is azt akart venni apának, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy kettőt kap, hogy tudja majd cserélgetni. Biztos, hogy örülne neki, gondoltuk akkor, így végül kettőt vettünk neki és nem gondoltuk rosszul, mert tényleg nagyon örült neki. Még mondta is, hogy az egyiket használja majd hétköznap, a másikat pedig hétvégén.
Azóta sok év eltelt, és már nem használja olyan sűrűn a motort, de eladni semmiképpen sem szeretné, amit abszolút megértek, hiszen a szívéhez nőtt az is. Nem is kérte tőle senki, hogy adja el, nincs is ebből otthon a szüleim között konfliktus, úgyhogy ha ritkán is használja, azért még mindig örül neki, hogy anno megvette.
Amikor múltkor meglátogattam a szüleimet, kérdezték, hogy nem akarom-e végre letenni a jogsit a motorra, de megbeszéltük, hogy az még mindig várat magára, ugyanis szeretnék egy saját lakást venni végre. Úgy érzem, hogy eljött végre az ideje. Igaz, hogy nem tudom még, hogy hol vegyek lakást, de amikor apukám megkérdezte, hogy mi lenne, ha házat építenénk, akkor nagyon gondolkodóba estem. Tetszett az ötlet, viszont tudom, mennyi munkával jár és, hogy milyen sokba kerül. Azt viszont nem szeretném egyáltalán, hogy mindent a szüleim fizessenek, elvégre nekem kell saját kuckó, nem nekik. Nekik már van.
Végül is abban maradtunk, hogy ezt még átbeszéljük egy párszor, mert ez egy komoly döntés. A párom is odavan az ötletért, hogy házat építsünk, azonban én még azért kicsit félek ettől. De nem sürget annyira nagyon az idő minket, szóval erre még sok időt rá kell szánnunk, hogy átbeszéljük. Így viszont már biztos, hogy nem teszem le a jogosítványt a motorra, mivel akkor muszáj lesz most már a házra gyűjtögetnünk. Elképzeltem már, milyen lenne a ház, hogyan rendeznénk be, milyen bútorok lennének, és minden egyéb. Teljesen felvillanyozódtam. Ha lesz egy házunk, akkor én leszek a legboldogabb nő a földön, az egyszer biztos!
Miközben én a saját házról ábrándoztam, teljesen elfelejtettem, hogy a legjobb barátnőm párjának közeledik a születésnapja. Felhívott a barátnőm kétségbeesve, hogy nem tudja, mit vegyen a párjának, és szeretné, ha segítnék ötletelgetni neki. És milyen véletlen, a párjának is van motorja. Úgyhogy gondoltam bevetem a legjobb ötletemet, vegyen neki bukósisakot. Persze, hogy tarolt az ötletem, úgyhogy az interneten keresgélni kezdtünk. És megint találtunk egy oldalt, ahol bukósisak akció volt, hatalmas betűkkel fel volt tűntetve a weboldalon. Úgyhogy kiválasztottuk azt, amelyik a párja ízléséhez a legjobban igazodott és megvettük neki. Kicsit de javu-m is lett közben. A párja pedig nagyon örült neki, úgyhogy: küldetés teljesítve!