A minap Óbudán egy autósboltba jártam, ahol átvettem egy netes rendelésem. Váltóolajt rendeltem és végre találtam egy olyan webshopot, ahol van a kedvenc márkából, ráadásul nagyon jó áron! Ami még emellett az internetes bolt mellet szól, hogy Budapesten, több helyen személyesen is át tudom venni a rendelésem, persze előre meg kell adnom, hogy melyikben szeretném. A telefonos ügyfélszolgálat is készségesen segített, amikor valamit nem értettem a rendeléssel kapcsolatban. Mondjuk, ami leginkább megfogott, nem tudom miért, de az oldal felépítése és kinézete volt. Nem tudom, ezt miért tartom, tartottam fontosnak, de még is közrejátszott.

Ha sok autós holmi közé keveredek, eszembe jut egy régi emlék, amikor egy építkezésen kellett részt vennem.  Egyik barátom építész és neki segítettem be, mint munkás az építkezésén. Egy autószalont kellett építenie. Izgalmas időszak volt, mert semmi tapasztalatom nem volt még addig olyan munkaterületen és hát a kisegítő építőmunkások mentalitása is igen vicces számomra. Mindig arról beszéltek, hogy vajon milyen márkakereskedés lesz és ebből el is indult a vita, hogy melyik a legjobb, legmegbízhatóbb kocsi a piacon és miért. Nem voltam nagy tudója ennek a témának szóval inkább szerényen hallgattam a teljesen értelmetlen vitájukat. Amit ezekből leszűrtem, hogy a francia és az olasz márkákat kerüljem, ami jó a japán és a német, a többi lehetőség pedig ízlés kérdése. Amit hasznosnak találtam még, felvilágosítottak mi a különbség a piacon található motorolajok, váltóolajok, azaz a kenőanyagok közt. Mondjuk először azt kellett velem megértetni, hogy mi az a kenőanyag… Sokszor elmosolyodtak, mert látták lövésem sincs ezekről a dolgokról, pedig nekik olyan alapvetőek. Ilyenkor próbáltam megvédeni magam pár olyan történelmi érdekességgel, amit csak a történészek tudnak, vagy akik nagyon szeretik és fogékonyak erre.  Hamar vissza fogták a mosolygást, de legalább nyitottak voltak ezekre az infókra!

A munkásember nem hülye. Na, jó… Azért akad tényleg egy-egy lelki szegény, akikkel nem lehet mit kezdeni, de a többségük inkább csak olyan életunt. Nekem az a véleményem erről, hogy sokakból akkor válik segédmunkás, amikor első osztályos és valahol valamit nem ért, de kérdezni nem mer, mert az iskolarendszerünk nem túlzottan támogatja a kérdezni vágyókat.  Inkább csak el kell fogadni, hogy azt kell tudni, úgy, ahogyan a könyvben van. Sajnos ebben a tanárok is hibások, de ha akad is olyan tanár, aki próbál odafigyelni minden gyerekre az idővel megőrül, mert olyan rendszerben kell dolgozniuk, aminek semmi értelme. Iskolai és családi oda nem figyelésből képződnek az országunk dolgos karjai.

Ez a kis gondolatmenet kavargott a fejembe, amikor megszólított az eladó, hogy mit parancsolok. Kizökkentett gyorsan és már mondtam is hogy kivagyok és miért jöttem. Hamar a kezembe is foghattam a jól megérdemelt váltóolajomat és mentem haza, hogy a megfelelő karbantartást elvégezzem a szeretett japán gépjárművemen.

Ember embertől rettentő sokat tud tanulni, ha nem előítéletes és hajlandó végighallgatni a másik történetét. Nem fontos egyetérteni vele, de támadni se, mert mindenki úgy éli meg az életet, ahogy.

Ha nem beszélgettem volna annyit építőiparbeli munkásokkal, hanem valahonnan máshonnan informálódtam volna autó ügyben, most lehet nem ilyen autóm és nem ilyen kenőanyaggal tartanám karban és nem annak az internetes boltnak az autósboltjába járnék. Szerencsére nem így történt, ezért jó pár éve kutya baja a kis járművemnek és biztosan szállít engem!