Hegesztőként dolgozom, és egy igen összetartó csapat része vagyok. Építkezéseken szoktunk dolgozni, mi állítjuk össze a magas épületek acél tartószerkezeteit. A többiekkel nem csak munkatársak vagyunk, hanem barátok is, így amikor az egyik ifjú tagunk úgy döntött, hogy házasodni készül, értelemszerű volt, hogy a legénybúcsú megszervezése a mi feladatunk lesz. Nem véletlen a jó viszony, fent a magasban dolgozva csak egymásra számíthatunk, akár az életünk is múlhat azon, hogy odafigyelünk-e egymásra. Most viszont ünnepelni készültünk, hiszen egy legénybúcsú jeles napja egy férfi életének, úgyhogy úgy voltunk vele: adjuk meg a módját rendesen!
Több ötlet is felmerült, hogy hová mehetnénk, mit csinálhatnánk, hiszen olyasmit találni, ami mindenkinek megfelel, és amiben mindannyian ugyanolyan jól érezzük magunkat, nem volt könnyű találni. Volt, aki azt javasolta, hogy rendezzünk kocsmatúrát feladatokkal, más házibulit javasolt, és az is felmerült, hogy menjünk le a Balaton mellé, mert ismer egy kiváló rendezvényszervező céget, akiknek többek között a legénybúcsú az egyik specialitásuk. Ez utóbbi a legtöbbünket felcsigázta, hiszen van köztünk olyan, aki még soha életében nem utazott hajón. Az ötletgazda megosztotta az erre a célra létrehozott közös beszélgetésben ennek a cégnek a honlapját, arról is azt az aloldalt, ahol a vitorlás legénybúcsú részletei olvashatóak. Így mindenki utána tudott nézni magának, hogy tetszik-e vagy sem, esetleg valakinek eszébe jut róla valami még jobb.
Végül aztán arra jutottunk, hogy ennél szuperebb programot úgyse fogunk tudni kitalálni, úgyhogy maradtunk a balatoni hajókázásnál. A felkínált három csomag közül kiválasztottuk a legdrágábbat, hiszen nem azért keresünk ilyen jól az életünk kockáztatásával, hogy utána alkalomadtán ne tudjuk kicsit kiélvezni. Az All day all night legénybúcsú csomag egyszerűen tökéletes volt a mi céljainkra: egész napos vitorlázás, a fedélzeten annyit ihatunk, amennyi belénk fér, és utána még a szórakozóhelyekre is kedvezménnyel mehetünk be és folytathatjuk a bulit! Ha valamivel, akkor ezzel biztosan felejthetetlen élményt szerünk a munkatársunknak! Már ha egyáltalán emlékezni fog belőle bármire is…
Attól, hogy egész nap koncentrálnunk kell, és iszonyatos odafigyeléssel támogatnunk egymást, nem jelenti azt, hogy talajszintre visszatérve nem tudjuk magunkat elengedni. Persze ha másnap munka van, akkor szóba se jöhet az éjszakázás, de eme jeles alkalomból mindannyian kivettünk egy hét szabadságot, arra a hétre semmilyen munkát nem vállaltunk el. Így biztosak lehettünk benne, hogy kellőképpen kiheverjük a történteket. Leutaztunk a Balatonhoz a megadott helyre, és a járműveinket a szálláson hagytuk, elvégre más se hiányzott, mint hogy ittasan még nekiálljunk furikázni. Az egész napos hajózás valami fantasztikus volt! Bármerre mentünk, csak az óriási víztömeget láttuk, és a távoli partokat. A világtérképet szemlélve nem tűnik olyan nagynak ez a tó, de ha ott van az ember, akkor azért elég meggyőző méretű. Az idő is varázslatosan szép volt, és szuperül éreztük magunkat. A fedélzeten sikerült is a nagy bulizás közepette kicsit felönteni a garatra, de hát ezért mentünk, nem?
Utána este folytattuk egy helyi szórakozóhelyen, bár már nem olyan sokáig, mivel a napunk nagy része is bulizással telt. Eléggé elfáradtunk, az az igazság. De a fiatal kollégának olyan legénybúcsút kerekítettünk, hogy állítása szerint soha életében nem fogja elfelejteni. Mint mondta, még az unokái is hallani fognak róla! Na, mondtam, előbb az esküvőn legyél túl, kis barátom, és utána tervezgethetsz! Még két napig elvoltunk ott, a Balaton mellett, és utána hazamentünk kiheverni az egészet. Következő héten, ha lehet, még szorosabb volt a kapocs a kollégák között, tehát az ünneplés nem csak búcsúztatásra volt jó, de csapatépítő hatása is volt!